Ez nem a más, csak egy másik
– Kánaán-közeli világ – ahogy a zöldet
barnával húzod, s megnyitod rostok éltének kapuját.
Foltokba rejlőn tárul színek zenéje, s világképed
fakó árnyak tüntetik ecsetvonásod nyomát,
a mélyre karcoló elsőt, majd a lassan elfedő következőt…
Sárgában élsz, kevered vörössel,
határok nélkül csókoló száj,
benne ékszerként akril-szár ecsettel…
Árnyak, színek és vonások
szavak helyett artikulátlan jelek:
– neked ne járna kitárulkozás?
Ez nem a más, hanem egy nagyon más világ,
zsigerek mozgása nem holmi asszony ajkának igéje
nem szépkedő, finoman szonetté fűzött szóláncolat,
igaz példa-attitűd, nem csupán vizuális tartományban…
Akaratod úgy emel bennem hitet, ahogy az
a Nagy Könyvben – általad – örökre megfestetett…
Legutóbbi módosítás: 2011.12.29. @ 13:09 :: Kovács György