M. Fehérvári Judit : Adventi áldást kérő könyörgő dal

Nyomtatás

„Lábam előtt

mécses a te igéd,

ösvényem világossága.”

/ Zsolt 119, 105 /

Emeljétek fel szíveteket

Ti, harangok

ad Dominium!

Zengjétek a békesség leheletét

eleink érces, halhatatlan hitét,

hiszen nyílik a diadalkapu:

az adventi Kegyelem,

a csönd, melyben

az örök karácsony

hite is fesztelen,

mely zsengén sem

az enyészet

tévelygő menedéke,

hanem emberségünk

vágyódó kincse.

„Legyetek irgalmasak!”

Zúgjatok harangok

zokogjon vacogva

az atomos fény

drótba csavarva, bezárva

Krisztus keresztvasának

ma még szabadsága.

Az érc most hazarepít,

akár az Angyal,

s a kígyó sem szisszen

Univerzum jajjal.

Ez a jelen idő,

s nem a Káosz,

s új Genezis,

csak a mennyei tünemény:

a Szeretet, Remény és Hit.

Így Advent előtt fázom én is

a szalmán,

mint az újszülött…

Bársonyos bizalom e helyhez

csak néhány elárvult állat

melegével köt,

mert

„Nam neque ditibus

contigunt gaudia solis…

…de te fabula narratur…”

S rólam is persze,

meg Minden Emberről,

kinek Uram oly erős a terhe,

hogy kérlek, gyújts

Te most Fényt szíveikbe,

mert már nem látjuk a Másikat

Uram,

s hótorony-hallgatás, mi közénk aléltan

bezuhan,

míg harsogó harangok ölén

megpihennénk végre,

hogy csalhatatlanul tekinthessünk

Istenünk Egére,

hisz halljátok a lumen internum szavát,

sic erat in fatis,

sic Deus dilexit,

s mégis szél támad

messzire vinni készül…

…s éjjelente néha

én is a halállal alszom,

sőt mohón érinteni is vágyom

arcát,

a könnytelen porhüvely-zsákom,

ha felszínre tör Lucifer-világom.

Látod Uram,

állnak a harangok,

konganak,

zengve és búgva hallgatagon

Téged dicsérve

járják a táncuk:

Vedd, vidd!

Halld, hidd!

Halld, hidd,

Vedd, vidd!

Halld, vidd,

Vedd, hidd!

Sursum corda,

hogy legyen mindenkié

a számadás

felépülhet-e bennünk is

a lelki ház,

megszülethet-e újra a Szeretet,

a Hit és Remény,

s ha zörget az Ige,

lehet-e ajtónk jászla, melege, fénye,

pásztoroknak csillagos,

betlehemi gyalogút

újjászületett éke,

nem pedig rothadó lélek

lemállott kérge,

inkább zizegő

szalmaszál kéve

Örök dicsőséged

porból vétetett,

s oda visszaomló

picinyke fénye.

____________________________________________________________

Magyarázatok:

1. Sursum corda ad Dominium! (Emeljétek fel szíveteket Istenhez! — a keresztény miseszöveg gyakori szóhasználata — latin — bontva használtam)

2. „Nam neque ditibus contigunt gaudia solis.” („Nemcsak a gazdagoké a világ sok fénye, csodája. — Horatius, Levelek I. 17.9.)

3. „de te fabula narratur” (a történet rólad szól)

4. „lumen internum”(a Szentlélektől való megvilágosodás)

5. „sic erat in fatis”(így volt megírva a sors könyvében)

6. „sic Deus dilexit” (Így szeretett Isten!)

2009-11-26.

M. Fehérvári Judit