Nekem nem kell
ez a földi lét,
magába olvaszthat
a sötét,
de még gondolok
rád barát,
tudom, nem vár
senki odaát,
fáj a hiányod
nap mint nap,
hogy voltál, halk
imába foglalom,
de sosem lesz irgalom,
a világ csak kinevet,
én meg lassan, hogy
el ne felejtsem neved,
újra és újra,
házak oldalára
festem,
hogy ismertelek,
de fáraszt minden
vonás,
vérem a toll,
s fogytán a tinta,
gyengül kezem,
ahogy a falra vetem,
mindenki lássa,
nem volt
magányos életem.
Legutóbbi módosítás: 2011.12.27. @ 13:29 :: Maretics Erika