Maretics Erika : Barát

Nekem nem kell

ez a földi lét,

magába olvaszthat

a sötét,

de még gondolok

rád barát,

tudom, nem vár

senki odaát,

fáj a hiányod

nap mint nap,

hogy voltál, halk

imába foglalom,

de sosem lesz irgalom,

a világ csak kinevet,

én meg lassan, hogy

el ne felejtsem neved,

újra és újra,

házak oldalára

festem,

hogy ismertelek,

de fáraszt minden

vonás,

vérem a toll,

s fogytán a tinta,

gyengül kezem,

ahogy a falra vetem,

mindenki lássa,

nem volt

magányos életem.

 

Legutóbbi módosítás: 2011.12.27. @ 13:29 :: Maretics Erika