Maretics Erika : Vonat

 

Csak suhan, robog

sebesen ez a vonat,

a lét pályaudvaráról

zakatolva indul

mint kósza gondolat,

 az id? fogságába tolató,

talpam alatt roppanó

pillanat,

gomolygó ködbe vesz?

fém, csillanó

sínpáron futó jövend?,

melyen életem halad.

Eltéríteni nem lehet,

az irány elrendeltetett.

Talán egyszer akad

olyan elfeledett állomás,

mely mint az alkonyat

fáradt csillagokat,

engem magába fogad.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.12.30. @ 18:14 :: Maretics Erika