Marthi Anna : Burkolt jóga pózban

 

Most jön. Írjunk közösen:

vers ez. Laza ászana – póz,

az egó elengedi a merszem.

Frászkarika, kacsintok,

érzékivé oltod szemem,

nem nehéz így együtt,

lomha hátfekvésben,

hagyni elúszni mindent,

míg éter üzen a végtelennek,

habos szó, hullám a mondat.

A zárójelben közösülők,

sem élnek ferdén, szánkból

kivetetten.

Tehetség serceg lilán, de

gyertyánk csonkja vetkőzhet,

már füstbe ment annyi

fölös gondolat, ha együtt

lógnánk, gerinckék

alagútban száguldva,

katapultálna a tudat.

Legutóbbi módosítás: 2011.12.06. @ 12:25 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak