Marthi Anna : Gólem est…oamen

Olyan szépen csókol

aki szeret! Ez, hogy lehet?

Pont mint álmomban veled.

 

– Bízz benne, és ilyen még eljöhet –

mondod, s én a kövér Dávid szobrot

nézem. A repülés útjain vadvirág

csokrokat láttam szállni, mint

kismadarakat. Tudod, az álomban

bármi felszabadul; léttoporgás

helyett, hinni lehet benne, hogy

ember vagyok, s a trollok is

emberek. A mesékben

a lelkem felnevet, a szeretet

könnyen átélhet? – ott mindenkit

szeretsz…

Legutóbbi módosítás: 2011.12.12. @ 22:35 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak