Marthi Anna : Holdmag

 

Eggyé csiszolt többszínű mondandó,

zeneisége eredeti, egyénisége van.

Versről, a mögötte bújó hősről

beszélek. Felismered, bárhol is

szólal meg? Ha heteronimekre

lebontanánk is, valamiért torony

iránt egységes masszává válik

e társas magány bennem. Akad, s

ajkamon fenn, mint ismerősen csengő.

Ledöbbenek azon milyen összeérő-ízű

a bennem eggyé olvadó elmesélt!

 

Ropogtatom a holdmagot, és

szotyolázom szavak csillagos egét.

Toronyemberek versei közt,

szitálok versbetűket addig, míg

meglelem a magamét.

Legutóbbi módosítás: 2011.12.02. @ 09:57 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak