Mikor alvásba simul
szemhéjadon a ránc;
félhold párnákon
növekszik gyermeki
pillád seperője;
tudok a settenkedés
rejtekajtós varázsáról;
hipp-hopp megloplak,
mert nézhetem amint
nyugodttá ernyed ezer
porcikád; szuszogva
csendesül tested;
mosolyod szélein
kicsapódik évődve
némi gondolatmaradék,
ami ma már nem
vetődhetett papírra.
De megálmodod végre,
hogy megálmodtalak.
Legutóbbi módosítás: 2011.12.04. @ 16:54 :: Marthi Anna