Langyos kedvesem,
orrod szúrja légterem,
nem tudja, hol ereszkedjen le egy kis
pihenőre. Köröz, kiles a lehelet-felhők
közül. Melegszik szívem, egy apró
kanyarból fordulsz, együtt találunk oda,
suttogom. Érintés-rét közepébe pottyansz,
szelíd szárnyaidtól hajlanak
pihés fűszáltengerek.
Borosta-tarlódon hullok forróságba,
kiserken a jóság, nyugalom folyik,
bátortalanságom átpördül erőteljes
szuszogásodon, mosolygödörbe
ejtelek: vágyad boku-maru, majd
mezítlábasan szaladok ajkad
bejáratához, hűs barlangi csendbe;
hang-mohákra fekvő, fáradt testű
várakozásaink; bújócskázunk csepp
köveink között, ínycsiklandolók –
megérkezünk.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:07 :: Marthi Anna