Marthi Anna : Mellszemű

a címet Radnai Pistától loptam

 

Kibont az éj.

Sötét repkény közt

leled a holdat.

Földút ölében mégy,

kettévált combú fák

közt bozont s kopár

bozót, görbe ágak,

sötétbe font selyem.

Mellszemű dombon

holdsugár csorog,

pehelyfüvek

az ég csillagaiba

kapaszkodnak.

Birokra gyűrt tok,

borostyán ujjak,

levendula illat,

ázott szappan,

patak kanyarulatokban.

Dübörgő vér, s

lopakodás egy

időntúli tisztásra…

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:07 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak