birtokba veszem a szemhatárt
kerítés melyből a végtelent kizártad
emberi mértékben rejlő
szárny-adás
de
hogyan hallod meg ami fontos
fókuszáló kispárna-elmére
lehajtod fejed
ideér sugallatok hintaján a nap
alkony-úton szálló tekintetében
pőre kígyó kúszás
rozsdás zárban
a horizont
kulcsa a trükk
táj tükrébe nézel
s mint kicsapódó ajtó nyílik
egy örök pillanat
Legutóbbi módosítás: 2011.12.04. @ 13:43 :: Marthi Anna