Pállay Kovács Szilvia illusztrációja a Száz év magány c. könyvhöz
Szürkefodrú felhő úszkál,
– talán esni fog a hó –
bőröm alá tetoválták:
Szárny nem neked való!
Nem sírtam és nem jajongtam,
– jussom kis dobozba fért –
nem hitt, nem hitt senki bennem.
Isten tudja, hogy miért?
Felröppentem volna égig,
nem állított meg halál,
mint hajótört
dacoltam széllel,
majdnem mennybe
szálltam már,
a ég lábába kapaszkodtam
ám a vihar felnyögött,
végigszánkázott a felhőn,
s haragjában ellökött.
Nem sírok és nem jajgatok
– szárnyat senki nem ígért –
nem hiszek már magamban sem.
Tudja Isten, hogy miért.
Legutóbbi módosítás: 2011.12.19. @ 17:50 :: Péter Erika