A házsorok közébe grund került;
nem értettük hogy’, de lényeg: ott volt –
nyári futball, fels?bb részén hinta,
télire szánkózók ugratója.
Adta háború – s a béke végzett
vele hatvannyolc-kilenc körül – falak,
kapuk, hívócseng?k és távnyitás;
de még el?bb: ha bárki ment, labdával
kétballáb is rúghatott – Focit hozz! –
s kapúban elvolt, félelem nyújtotta
eltalált lövést, fejest kifogni.
Abáltszalonnás vekniszéles abrak;
stollwerk, frutti, rágó, mit körbeadtak,
patron, üveggolyó és kép a n?kr?l,
verés és védelem ott összeolvad.
Egy film, amit forgattak itt – él bennem,
statisztálni kellett, játszani kellett –
s akárha álmom volna tettes – senki
nem volt, aki velem fusson, fejelne –
ott koslattam, kapaszkodnék hiába,
nincsen játék, miben lényem beválna –
önfeledten – bután harsog és játszik
aki nem én, társat talál, ugrál itt –
aztán, ahogy leesett a koraest,
tizenkett? ötvenet kifizettek
valamennyi belefáradt játszónak –
tudom, ennyit adtak – nekem – csalónak.
Legutóbbi módosítás: 2011.12.04. @ 18:53 :: Petz György