– Neked már nem lehet ajándékot venni,
örömet okozni neked, tudod, milyen
nehéz, mennyire rossz ez így, mit tehetek?
– Nem is a tárgyak, sem a pénz nem kell nekem,
de itt lennél, velem, mint rég, az ünnepem.
Mi szívta el közben er?nket, s mivé lett
szerelmünk – adná vissza, hogy ne sértetten,
védve közönnyel maradékot nézzelek
én is, ahogyan egyre ellep háttered –
ne így lenne. Semmi kell, ami sokkalta
több, mint amennyit megvehetsz, hogy rád nézvén
lássalak, és ne szégyelljem tekintetem,
jaj, tükröm – csupán ennyire sikeredett.
Talán ezért kerülöm az ünnepeket.
Legutóbbi módosítás: 2011.12.08. @ 09:37 :: Petz György