Eifert János képe
Didé, tudom, csupán a szépet – égit,
semmi mást; de tőled tudom én azt:
olyannyira szép lehet a csúnya.
Kinek higgyek akkor, szólj, te utazó,
neked vajon? te szembehazudós,
ha mögöttem állsz, nagyobbat lódítsz –
Mi volt az összes rímed, mondd, a rémed
ellen csengettyű talán, ha jönne
s venne szájára halál, hogy nyelne –
Attól szép a van, ha elmúl’, illatos,
beléje bújt a volt bölcselete,
s jövője semmi – némi hiúság –
Hogy lesz majd olyan még, aki megremeg,
két cigarettafüst közt felmereng:
honnét jött ide, s végül hova megy.
Legutóbbi módosítás: 2011.12.25. @ 23:25 :: Petz György