Öleltek kezeid, simogattak –
már száradó és foltos-barna bőrük;
körbevett a hangod izgatóan –
most kaparósabb, halkabb, olykor elhal;
testedért én kétszeresen álltam –
s bizonygattam: örökké… – csak nézem;
rosszul látok, szép szemed, mint régen…;
járásod, a csípőd hogy’ csodáltam;
nem fog rajtunk idő, addig élek;
és itt vagyunk már: folyamtalan gátak.
Legutóbbi módosítás: 2011.12.30. @ 23:24 :: Petz György