Aztán felöltöd az élet teljes színét:
a gyermeki sárgára vörösl? kamaszt,
barnálló feln?ttet némi kevert zölddel,
majd a bölcsesség bíborára feketét;
pedig tudod: mögötte alapja tiszta
kék lett, kifejezhetetlen, mégis kék lett.
És minden színt megadsz a végtelen víznek –
hadd oldja, vigye, hullámozza – ? dolga –
mégis reménykedsz: bár végösszeg a szürke,
bízol tengerben, égben – mégis a kékben.
Legutóbbi módosítás: 2011.12.11. @ 19:39 :: Petz György