Radnó György : Csillag, Hold, Föld, végzet

Mint hulló Csillag, csíkokat vág a húsba…

 

Mint hulló Csillag, csíkokat vág a húsba

és a végtelen, vakarhatatlan valónkba,

nem is serken, az idő-szél vérét nem adja.

 

Mint heves Hold lüktetőn pördülő vállán,

keringnek vajúdó gondjaink, mind árván,

s idegszálaink megnyílnak, titkolt pályán.

 

Mint fuldokló Föld, füstösen fájón s függően.

Szmog-itta köntösét mosatja a felhőkkel.

Fullad a fergeteg, és kimúlik levegőtlen.

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.12.01. @ 18:11 :: Radnó György
Szerző Radnó György 140 Írás
Már gyerekkoromban szerettem volna író lenni, valahogy úgy ahogy mások mozdonyvezetők. Tinédzser koromban már éreztem késztetést az írásra, eleinte sok verset írtam, ebből az idők folyamán, és a költözések miatt sok elveszett, vagy csak a kicsomagolatlan dobozok mélyén maradt. Informatikusként természetes volt számomra az online módban való publikálás. Eleinte csak magamnak írtam, de több barátom kérésére elkezdtem aktívabban közzétenni társaságokban is a verseimet. Hosszas unszolásra kezdtem el nagyobb körben publikálni és kiadni kötetet. 2012. április végén megjelent az első kötetem "A némaságom kiáltom" című kötet...