Rosmann László : Három

Nyomtatás

                                                                         Értünk

                                                                       Eljövetel

                                                   Jézus született ma Istennek báránya

                                                   és szívünk közepéb?l békességfa n?tt

                                                   ez a mindenség teremt?jének csodafája

                                                   hogy ím legyen világosság a sötét fölött

                                                   világítson a b?ntelen reménység lámpása

                                                   és szeretet  legyen köztünk emberek között

Egy gyertya nem ég

Elmélkedés

Terített asztal, konyhai neszek,

hallgatom, miközben óvatos,

gyertyaszagú leveg?t veszek.

Aprócska fények, kalácsillat,

halk angyaldal lopva szárnyal,

kis sz?kém befont haja táncol,

kék szemében az öröm viháncol,

fa alatt versenyt fut az árnnyal.

Míg körbe-körbe ér

tapsikolva – nézd papa – mondja

– mennyi csillogó ajándék…

Mélázok,

én is szállnék,

de rideg képeim idefognak.

Advent deres festménye,

fólia fagyott sátrában az arcok

veresek, hidegharcok,

küzdelmek kinn a télben.

Üres minden, mint a gyomor,

nem adatott örülni,

betlehemi jászolból

 szálanként szed szénát

melegedni akarván

a nyomor, tagadó módon.

Révedésem pillanatnyi fájás,

szöszkém már kis csomagját bontja,

de jó is neked kicsi drágám –

fut át rajtam.

Egy gyertya nem ég

a feny? ágán,

amíg gyújtom érzem,

lelkem egy darabja

önmagát

a jégarcok közt hagyta.

                                                                 Adventi szépség

                                                                        Emlék

                                                   Antracitot játszott éjfekete hajad,

                                                   bronzírisz tekintet, száncseng? szavak

                                                   bennem szóltak – boldogan hagyom

                                                   éledni, mert szívet égetnek a fagyon.

                                                   Havat hordó szél künn a fák alatt

                                                   arcod rajzolta a hóba, vártalak –

                                                   édes, apró mosoly, márvány kezek,

                                                   advent-esti csók – szép emlékek ezek.

                                                   Kitárult ajtón át az ünnepek zenéje

                                                   tovaszáll, s halk dallamsor mesélje

                                                   immár azt a régi szépet nekem

                                                   áldás talált meg akkor, itt voltál velem.