Rosmann László : Mozdulatlanul

Nyomtatás

Mintha csak megérezték volna a lángok,

utolsó m?sor ez, égtek a palánkok,

hogy itt hagy örökre, elköszön a lélek,

figura int búcsút teste mesterének.

Elfüstölt az élet, ördög és malom,

Süsü, Gyufa Gyuri, Hakapeszi majom,

ernyedten lóg zsinórján a báb,

már nem mozdul a test, béna lett a láb.

Népliget, egy ország, gyermekszemek,

Vitéz László ragyogása eltávozott veled,

fel, az égi szinpad hatalmas terére,

vajon a gyerektaps mondd, odafenn elér-e?

Isten madzagjain hajolsz meg nevetve,

s mi emlékezni fogunk mindig a nevedre.