Ne vedd el Uram a gyermekünket,
kit imáinkban magunkra formálunk
és hordjuk örömét terheiknek.
Szemünk fényéből vak éjbe tűnt el
hajnalt-ígérő vajúdó világunk.
Kioldott bombák közt hagytak minket…
Ne vedd el Uram, -csak értük kérném-
óvva a magot fagytól, aszálytól,
elvetve, míg van remény, teremjen
szirének csábító énekénél.
Ne vedd el Uram a szót a szánktól,
hogy a csendünk jajkiáltás legyen.
________________________________
(2011 december 06)
Legutóbbi módosítás: 2011.12.08. @ 18:28 :: Seres László
