Mivé lesz, mondd a régi barátság,
-az ember magától is menekül-
mikor kiálltunk egymásért, -lássák-,
többek vagyunk ketten, mint egyedül.
Elfojtva, felgyújtva vágyak között
utórezgés lett vad villámlásban,
ami benned mások által tündökölt,
benned hamvad el s elhamvad másban.
Ne szégyelld, szólj, ha fáj, ha bántanak
-lelkedből- s a barátság megmarad
szárnyba szökkenőn lombot-hozónak
s varázserő lesz a tiszta szóban,
mindegy, ki kezdi, nem hallgathat el,
míg te vagy ő és benned ő a te…
Legutóbbi módosítás: 2011.12.14. @ 19:35 :: Seres László