Tétova színeket forgat a Világ,
unnád zöldeket, s vicsorgó sárgát,
fény hiányát szomjazót,
s egy-egy szűzies kéket…
Kendőzött fehérre vetül por,
hiszen a lila megfakul
holmi fás szerelmek okán,
s profán csend vijjog
a lélek-palettán.
_
Fölosztott színeket habzsol a Világ,
lombos szürke mossa tisztára,
mint egyik semmi a másikát.
Legutóbbi módosítás: 2011.12.26. @ 17:44 :: Serfőző Attila
