Thököly Vajk : Könyvemből

*

 

Minden alapja, s napja, lapja,

ez útnak, könyvbe lehet könnyezni.

 

Írva, sírva, a padokra örömöm töröm.

 

Halld a természet zaját, baját, a fák sóhaját,

hangjegyek kusza moraja, robaja.

 

Isten mozdulatra teremtett, engemet.

 

A nőt, ki csendben, mint könyvet görget,

ott nyílik, hol a legtöbbet használtam.

 

Mélyembe zártam társam, egyedül fáztam.

 

Magam is lapok közzé zavarom, szavamon,

itt maradnék, ha nem dobnak a tűzbe, közbe.

 

Ne hamvamon lépkedjetek, a belső polcon őrizzetek.

Legutóbbi módosítás: 2011.12.11. @ 16:21 :: Thököly Vajk