Thököly Vajk : Tojás koromban

*

 

I. A születés

 

 

Kezdetben vala

az ige hangja.

Ím sötét lélek

mi semmim lakja.

Csoda tett azzá,

hogy jó a kedvem,

földbe taposva

málé lettem.

Tyúkok kapkodtak

belém marva,

tojásnak löktek

száraz avarba.

Majd tehén nyalta

rút sárgaságom,

Tejjé váltam,

tőgyben pusztaságon.

Sajtár lett bölcsőm,

hol viaskodtam,

apám kikortyolt,

 bent ivarkodtam,

Így lettem ajándék

anyám méhének;

Uram teremtőm,

köszönöm tenéked.

 

 

II. A tudat

 

Trágár leheletem

kentem ki- lelkemből

éretlen, rothadó

gyümölcsöt nyögök.

 

Uram, könyörgök!

 

Voltam már jobban is,

akkor sem tetszett

borod-kenyered,

az áldás kár belém.

 

Óh szegény erény!

 

 

III. A bánat

 

Tükröm a világ elé tárom,

se légy, se folt nem járja át

szemérmetlen hazugságát.

 

Távolodom tőled messzebb,

érintésem egyre nyersebb,

a szenny ösvénye már ismertebb.

 

(Visszamennék, letérdelnék…

de függönyöd este behúzod.)

 

S a bűn pora fed. Újra török

érzést ölök… nyomomban,

mint hajdan, tojás koromban.

 

Legutóbbi módosítás: 2011.12.27. @ 16:07 :: Thököly Vajk