*
Nem hullnak göröngyök
csak az eső csap sarat
a barna-feketére pácolt
lakkozott fenyődeszkákra.
Felhők sírnak az égben,
könnyük földre hullva
mossa a félredobált
átkozott agyag halmokat.
Nincs már akarat mi
még egyszer, mint régen
kezed kezébe adná.
Csak nézed viasz arcát,
a halott testet,
ma vele hal meg lelked
és visszasírod azt az estet
mikor ölébe vett
s te kacagva ölelted magadhoz,
kicsi lány az apját.
Legutóbbi módosítás: 2011.12.15. @ 23:12 :: Tiszai P Imre