*
Látom amint rohanva
pakolod a napi pillanatokat,
kócos hajad simítod félre
gyöngyöző homlokodról.
Hallom ahogy mosolyogva
köszönsz a világra
és a mosolyokat
boldogan zsebre vágod.
Érzem mikor rám gondolsz
és furcsán vágyódsz
egy talán nem is létez?
pillanatra a jövő-időből.
Látom mozdulatod
ahogy zsebedhez kapsz,
telefonodhoz,
mert hívlak.
Legutóbbi módosítás: 2011.12.06. @ 12:57 :: Tiszai P Imre