Tiszai P Imre : H í v l a k

*

Látom amint rohanva

pakolod a napi pillanatokat,

kócos hajad simítod félre

gyöngyöző homlokodról.

Hallom ahogy mosolyogva

köszönsz a világra

és a mosolyokat

boldogan zsebre vágod.

Érzem mikor rám gondolsz

és furcsán vágyódsz

egy talán nem is létez?

pillanatra a jövő-időből.

 

Látom mozdulatod

ahogy zsebedhez kapsz,

telefonodhoz,

mert hívlak.

Legutóbbi módosítás: 2011.12.06. @ 12:57 :: Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 340 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén