*
Röpke leltár,
kipipálva pár évtized,
néhány fénykép, levél,
anzix a kiizzadt két-hetekből,
hát ennyi, ha felelnél
az elhagyott életedből,
pár hónapig még emleget
az a pár ember ki ismert,
aztán mint lábnyomodra
hullik a por,
még szemed színére se
emlékeznek, máskor
meg végiggondolják
de nem tudják,
bal vagy jobb oldalon
volt az anyajegy arcodon,
vállat vonnak,
halottak napján
– talán –
néhányan betérnek a szemetes
temetőbe, fonnyadt virágot
tesznek a gyomos sírodra,
könny már sehol,
sietnek
tudod, mindig dolguk
van az élőknek.
Legutóbbi módosítás: 2011.12.21. @ 17:27 :: Tiszai P Imre