Vagyok, ami mindig is volt,
Ami van és ami lesz.
Érzem amit érzek:
A közép nesztelen pontjában
Érdemét veszti az értelem.
Ritkán adatik meg úgy léteznem, ahogy szeretném,
Sírni, amit sírni kell, fázni, amit fázni kell.
Érzelmeim vakon, nem a szépet választják,
A fájdalom sem opció kérdése.
A finomtestek legfinomabb manifesztációja,
Távol az ok-okozat taposómalmától,
Benne a szív, melyet fogyatékosságom hív elő,
Achilles sarka miatt Achilles…
A létszomj nem csillapítható
Friss forrásvízzel, halálsejtelemmel.
Keresztekkel és keresztutakkal sem,
Mert szétszórnak a négy égtáj felé.
Első parancsolat:
Sötétben keress megváltást, ó, Ember!
Legutóbbi módosítás: 2012.01.28. @ 18:21 :: Ady Ágota Melinda