*
Volt egy világ, sezlon szélen
kuporogtam kályhafényben,
anyám könnye, mint a csillag,
apám szeme napként csillant.
Ott gurultak szerteszéjjel
gyermekálmok, semmi félsszel,
hideg talppal, forró fejjel,
tengert léptem élvezettel.
Ha belöktek, s elmerültem,
lelkem kínján nem derültem,
szakadt szívem minden húrja,
apám, anyám féltőn súgta,
Ne merészeld most feladni,
a véredet megtagadni,
tenyeredben sorsod képe,
formáld meg a szerencsédre!
Fehér lovak, várak: vágyak,
mind a másé, ne kívánjad,
szeretet lesz a szentélyed,
hova mindig bátran térhetsz.
Volt egy világ, meleg fészek,
cserépkályha mellett éledt,
nem fázom már, csak hideg ráz,
olyan nagy és üres a ház…
Legutóbbi módosítás: 2012.01.27. @ 12:29 :: Bakkné Szentesi Csilla