A föld ragadt a tappadt fűrészportól,
a dízel füstjét dadogósra hányta,
a gépész jókat köpködött a portól,
és engedelmes deszka lett a szálfa,
a fűrész, mint ki jókedvébe kóstol,
szót nem igen tűrt, mestere se állta,
csak orrok szívtak a nyers kóstolóból,
ahogy a csizmák talpa körbejárta,
a nagy izzadság merített a kortyból,
gyűrt lendület sűrűlt a járt pohárba,
az erő nagyot szítt a nyűtt izomból,
a lovak bőrén átszakadt a pára,
a szekér kinyögött a fordulóból,
az egyakarást Isten is vigyázta,
s a bámész Nap, mint annyi éve, jókor,
rámelegedett csöppöt a világra.
Legutóbbi módosítás: 2012.01.09. @ 17:00 :: Böröczki Mihály - Mityka