rulettkerekén
az életem a tét.
A vén és vaksi krupié
találomra választotta színekhez
összevissza számokat rendel,
de nem mindenkinél.
Van, hogy
egészen alacsony számoknál
hófehér és
még égszínkék színeknek
sepri be zsetonjait,
amiket csak kölcsön adott,
vér- és fájdalom-kamatra
a vén, lelketlen uzsorás.
Van, hogy
egészen kevés zsetonnal
a szerencse vak golyója
oly ügyesen táncol a soha meg nem álló,
legfeljebb forgásában
meg-megdöccenő keréken,
hogy nyerő maradok
jelentéktelen színeimmel is.
Van, hogy
Időapó
kacagva lódít nagyot a keréken,
hadd pattogjon veszettül
az az átkozott golyó,
melynek csak ő,
az Örök Kaszinós
ismerheti ki
tekervényes utjait
és szabja meg,
látszatra
értelmetlenül,
ismeretlen nyugvópontját.
És perdül, örvénylik
folyton a kerék:
meg sem születettek,
csecsemők,
erejük teljében lévők,
roggyant aggastyánok
vesztik el addig
összegyűjtögetett,
értékes vagy értéktelen
zsetonjaikkal
életüket.
Időapó újra lendít,
ha hosszúnak véli
életem,
és kereng, perdül
megállíthatatlanul
e hazárd sorsban
a rulettkerék,
megszabván,
meddig is
élek még.
Legutóbbi módosítás: 2012.01.23. @ 13:27 :: Csillag Endre
