Szívem lakatlan, kongó konténerét
ki kalapálja, dobolja zajosra!?
Az éjszaka csikkje a körmömre ég,
ingemet tisztára senki se mossa.
Arcomat vigyázni nincsen senki itt,
nevetni velem, ha régen nevettem.
Kiásom az álmatlanság árkait,
csúfolom magam, kicsúfollak isten!
Engem csak a kávé hevít, jajogtat:
csak az noszogtat t?n?dni, tör?dni.
Mint igazi-magányos csillagoknak:
kényszerünk, hogy együtt kell tündökölni.
Legutóbbi módosítás: 2012.01.25. @ 23:41 :: Csillag Tamás