Csillag Tamás : Csoda-fehéren, mozdulatlanul

Nyomtatás

A nagy, tömblugasos városokon

kívül is dideregnek,

kékül? kezek takarják egymást,

melegedni.

Csontja törik a fáknak, ropogásuk

puskaropogás a szegények fülében.

Lopják a fát, lopják a meleget,

emberit.

Én csókjaidtól vagyok szegényebb,

szépmosolyú kedvesem,

az én kályhám csókjaidtól

zsolozmázik

a városok vasszín? folyosóin.

Tejes nevetéssel

simítod ki hajamból a havat,

ne fázzak – megszépülök, ha nevetsz.

Súlyát felejtve

hullanak vállainkra a hópelyhek,

súlyát felejtve hullik

a másikra minden szeret?.

Egymásnak fordított

pupillatükrökbe remekülve állunk,

csoda-fehéren, mozdulatlanul.