Velük szököm, megszököm az ?zekkel,
szökkenéseim tükröket törnek.
Elfogysz bel?lem, minden lehelettel
téged vallak tompa, téli ködnek.
Éneket fagyok fújnak, furulyáznak,
reszket ringó regimentje a fáknak,
minden lépés távolabb visz t?led.
Millió puskadörrenés a szívem,
úgy hajt, mint hajtók hajtanak vadat.
Rohanok ez óriás ?zetésben,
valahol, végre megbújhassalak.
Hiába ?znek, nem bújhatok félve
szemeid nyugtató kökényesébe,
torpanásaim véresek, vadak.
Kell valami, valami ínszakadás,
peremén e rozsdaverte rétnek.
Minden napom csupa zaj, csupa futás,
nyargalásomban sehova érek.
Nem bántana akkor semmilyen emlék,
az lenne, hogy ün?szóra fülelnék,
s többé, többé nem menekülnélek.
