Húzom a függönyt, szürkekék
eget küld le a messzeség.
Mit láttat kába gondolat,
nézem visszafekve, hanyatt.
Semmi szándékom, észre sem
veszem, rebben tekintetem.
Magányos padot, kitekert
ágakat rajzol fel a kert.
Felröppen? madarat
várok – negatív vágy marad;
pillámra teszi könnyedén
súlyát a hó, a sz?zfehér.
Legutóbbi módosítás: 2012.01.18. @ 12:25 :: dudás sándor