Gyermekkezemmel
fogom a múltat,
a maradandónak bizonyultakra
emlékszem folyvást.
De ne higgyétek,
mást sem teszek,
figyelem mindennapjaim
dolgai közt a régihez
kapcsolódást.
Csönd-ölelt magasban
miért pont most
tagadná meg
magát a lélek?
Mit soha nem tettem,
civilként kezdek
viselkedni a versben,
folyamatosság eszméjét?l
szabadulva,
új lendületet veszek!
Új vágta!
Új szél!
Új egek!
Kezd?djön minden újra!
Legutóbbi módosítás: 2012.01.11. @ 11:48 :: dudás sándor
