Tavaszt a népnek, szebb világot,
Minden kertbe új virágot!
Akár így is lehetne…
Jár az óra körbe-körbe,
De ismétl?dés ez csupán,
Mint levél lehull s n? a fán,
És mit sem vált formája s színe,
Míg halandó az ember szíve.
Tán hiába kint nagy vihar jár,
A csend után egy még nagyobb vár.
Hogy mit jósolnak, nem hiszem én,
Nem ?szülök, nem vagyok vén…
Ifjú kéz még fegyvert ragadna,
Szívem fölött mellvért dagadna…
De hogy nézzek a nagyvilágra?
Mint ellenségre? Barátra?
Hol az ország, amiért halok?
Nyúlnak felém segédkarok?
Keljek fel! Mondd álom ez csupán…
De gondolkozz társad szaván!
Legutóbbi módosítás: 2012.01.09. @ 23:04 :: Furuglyás René