Fotó: Fotóház
Vitákba, ha sokszor csatlakoztam – minek?
Nem osztottam, nem is szoroztam senkinek.
Haragomban, ha földhöz csaptam bármit,
kés?bb annak hiánya járt itt. Ártatlan pohár
szilánkja éber, talpamra vérrel ír miérteket,
h?séges tányérjait recsegi ódon tálalóm, atyai
örökségem dühöm szolgája csak. Annyiszor
és annyi mindent szétzúzott a dac, talán hamis
barátom volt csupán a nap. Szándékosan nincs
függönyöm, könnyeimt?l nedvesedett vakolat
hasal a járdán s rajta millió szégyencserép darab,
kerítés persze nincs, mert kertem hangulat,
határtalan tehát, akár a tér – a szomszéd átlát
hozzám, egészen belém. Magamba nézek hát a
bocsánatokkal foltozott tet?n, megállapítom; lusta
ács vagyok. A b?ntudat még gyakran rám potyog.
Legutóbbi módosítás: 2012.01.23. @ 13:26 :: Kőmüves Klára
