Ahogyan én is születtem
születésnapomra
várok egy kezd? mondatot
a tényr?l,
ami bennem kavarog,
még éjszaka is, feszit, bök,
véredényeimben mintha
gyónás-kényszer áramolna,
nem tud kitörni, amorf,
am?bamódra váltakozó
súlypontját innen-oda teszi át,
mozdul kicsit, s azután tovább,
el?re- hátra;
érzem, vitát folytatna vélem
az érzék, meg az értelem,
miközben fel- felvillanó
körvonalképben faragja jövend?
alakját a gondolatnak,
felismerhet?- élesen;
s én,
– ahogy anya bölcs? fölé hajolva
látja, gyermeke ujjai görbülnek ökölbe,
kapaszkodna a leveg?be,
reflex-ritmusú gyöngyszemek,
jelbeszéd-zsengék,
ennyi telik most t?le,-
játszik, év?dik térbe’, id?be’,
a szó hangbimbós ágait fuvallat
rezegteti, játékmadár forog;
várja, el?buknak a hangok,
hangsorok,
s beszélni fog;-
így várom,
legyen kiáltás, ének
a benti káoszból,
sorokba szedhet? indulat,
és megszülessen,
– ahogyan én is születtem,-
ünnepi versem.
Helyén kivérzett seb marad.
Szombathely, 2012 januárja
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:15 :: Koosán Ildikó
