M. Fehérvári Judit : No comment!

*

És eljött a nap, mikor

megéreztük , nincs tovább,

dimenzióinkban elfogytak

azok a hontalan, lázas éjszakák,

varázsunk is elillant, messze szállt,

fürdették őket pletykaarcú, izzadt,

estükben ébredő rémcsodák,

és hiába hívtuk Istent,

üres volt a lég, csak hegedűvonó

hasította újabb koncertjét,

ha lesújtott az átok

a villámokkal dús,

kalászok hódoltak magtalan,

bélyegüket szótalan

vésték egymás homlokára,

mert a szabadságnak úgy hitték,

ez az ára, pedig az alázat volt az,

melyet maga az ember ültetett

társai hallgatag ajakára.

Legutóbbi módosítás: 2012.01.18. @ 06:28 :: M. Fehérvári Judit
Szerző M. Fehérvári Judit 168 Írás
2010. karácsonyáig középiskolai történelem-orosz- magyar-tánc -és drámapedagógus voltam, aki akkor egy művészetoktatási intézményben próbálta átadni mindenféle tudását. Ez volt életem második munkahelye. Az első, a volt alma materem, egy Vegyipari Szakközépiskola, mert az egyetlen napig sem űzött alapszakmám általános vegyész. Akkor, 2010 év végén elhatároztam, hogy belevágok az ismeretlenbe... Jelenleg pedagógiai szakmódszertani cikkeket írok egy újságnak. Az irodalom felüdülés és kikapcsolódás, rejtvény és néha megoldás is, de sajnos egyre kevesebb időm van rá, s minél inkább belemélyedek, annál inkább rádöbbenek minden hiányosságomra. Ez néha aztán földhöz is vág... Meg a gravitáció... Ennél többet nem szoktam elmondani magamról, s ezt is azért tettem, mert ma ilyen kedvemben voltam... Debrecen, 2012. március 31.