Anya engem vár.
Ráér?sen bandukolok
az ismer?s
belvárosi utcán,
az öreg, horpadt járda,
hazafelé vezet.
Szemben álló ház
falán felirat:
Hüje Maretics!
Az id? és az es?
rég lekoptatta
a tört kavics,
karcolt feliratát,
én mégis tisztán látom
a girbegurba írást,
mit egy gyerekkéz
hajdan ott hagyott.
Anyához közeledve
újra mint tízéves kislány,
magamban kuncogva
ballagok tovább.
Kovácsoltvassal díszített
kapunkhoz érek,
ma már nem készül ilyen,
zöld festéke pereg,
mely alatt
a százéves tömör fa
vidáman villan,
vállam, s oldalam
neki vetem,
az ódon rézkilincs
érintése meghitt,
mint anya simogató keze,
haza értem.
Legutóbbi módosítás: 2012.01.13. @ 08:34 :: Maretics Erika