Valaki kidobta,
nincs párja, otthona,
testét körbenőtte
plüss kárpitú moha,
fűzője kibomlott,
vászna kettéhasadt,
korhadó farönkön
örökre ott maradt,
azt hitte, mit megélt,
mind elvesztett idő,
nem lesz belőle más,
csak zöldmohás cipő,
s elérkezett a nap,
mi újra szőtt jövőt;
a mohos cipőbe
kövirózsa nőtt.
Legutóbbi módosítás: 2012.01.08. @ 07:59 :: Péter Erika