A jelek meglennének, értelmezni kéne,
de korszakaimmal változik a hogyan is kell,
közben súgja valami – értelmezni minek,
benne vagy, élvezd vagy viseld el, úgyis tied.
Így maradok ki a közös feredőzésből,
előadást tarthatok a víziszonyról, halljad:
a vízből jöttünk, múltunkat már nem szeretjük,
akár nosztalgiázhatunk is szárazságban.
A múzsa búvármaszkban csókolna – koccanunk,
neki a halandóság bűzlik, nekem a halszag.
Odatolom neki jövőmet, hessent, levakar,
nem ér rá a felejtésbe szóoszlopot tűzni,
előbb-utóbb mintha céllal, lepellel takar –
illőn belátom más igazát – minek elűzni.
Legutóbbi módosítás: 2012.01.29. @ 18:36 :: Petz György