Akár egy gyermek vagy idióta –
minden alkalommal olyan,
mintha el?ször tenném, amit teszek.
Nem segít rutin, családi hagyomány –
eredetiségre vagyok ítélve,
még magamhoz képest is.
Bármit teszek – egyszeri, egyedi,
hiába er?lködne a Világegyetem, hiába.
Vagy folyamatosan kortyolgatok a Léthéb?l,
vagy az amnézia csak úgy,
bels? kiválasztásom eredménye.
Néha elgondolkodom, hova is megyek haza,
ha még nem voltam itt soha,
akkor otthonomnak mondhatom-e.
Egyesek szeretetükkel zaklatnak,
mások a ráismerés örömét próbálják rajtam,
de nem segítek, esetleg olykor, szánalomból.
Bár azt is csupán valamihez képest lehet.
Már-már elrettenek, Úristen,
mi van, ha ezzel más is így van?
A memória a gyöngék ópiuma.
Bátorságom mostani és megismételhetetlen.
Legutóbbi módosítás: 2012.01.11. @ 21:13 :: Petz György