Nem tudtam, nagybet?vel kezdjem-e;
nagy eszmét akartam koromba helyezni –
vagy elfeketül, mint régi társai, vagy majd
az öreg bagós Schiller megörül neki;
én meg próbálom visszafogni a lelkesültség
égi mámorát, amúgy földi bölcsességgel,
mértékkel beosztva, jusson minden napra,
ne a tébécé röppentsen id? el?tt egekbe,
de maradjon valami naiv a szentimentális
mellé, aki az egészr?l mit se tud, csak él,
és örül annak, hogy élhet, semmi külön kunst
nem kell ahhoz, még csak az Örömóda zavaros
túl-öröme sem; mert én maradok ott, ahol,
és teszem azt, amit, és eddig, és így tovább,
amíg csak el nem jutok a nagybet?iG.
Legutóbbi módosítás: 2012.01.10. @ 13:18 :: Petz György