(elvont)
Szép-jó-igaz
Jó. Mit is mondhatnék mást és kinek,
alanya-tárgya annyi mindennek,
lét köztes helyének szolgája – én.
Szép a napkelte, szép a napnyugta,
összebeszélt a változó Holddal;
karom, ha tárom, akár tenyeremben.
Ez volt a gyermekkor – másik nincsen,
össze ne keverjem a szép-jó rendet,
mert kinövök a keresztb?l, ejtem.
Nem jó, ha a növ? múlt legy?ri
a még elkövetkezend?ket, nem;
markolok kétfelé – de egyre megy.
Sajnálom az isteneket, sehol nincs
empátia, ahol a végtelen
térben, id?ben; a szférák zenéje
nem is gyerekmese, most találtam.
Igaz minden szavam, bentr?l hoztam,
találtam másnál, hisz csak én vagyok.
Legutóbbi módosítás: 2012.01.24. @ 16:04 :: Petz György