Ó, ha lovag volnék, úgy tudnám, merre mennék,
becsületem, hitem éltemen túl ?rizném,
mindent?r? szívvel volna kiért lángolnék,
nem rettentne vissza ellenség semmiféle,
égi Magas Hölgyem amikor meg kell védjem.
Pedig egy utódom majd ezernyi év múlva
nyög: fegyverem szörny?, iszonytató a súlya
fölkelni alig bír, mi az oka, nem tudja.
Nem találja merre, kifélékkel, mér’ menne,
fejét töri azon, miért pogány az ember.
Vogelweide dalát akkorra már nem tudja,
tengerút és Szentföld olyan hidegen hagyja,
istenét és urát már a n?ben sem látja,
hiszi, felszabadult, nincsen súlya vágyának,
magát végzetesen tudja immár szabadnak.
Legutóbbi módosítás: 2012.01.30. @ 22:49 :: Petz György