Jelenünk letört sarokpárkány…
Visz az ár,
emlékezésem árja
hagyom –
tépkedjen a hatalom
szana-szerte,
kártyám sors keverte
ilyenné,
nem szóltak,
hogy bezár a szalon –
Lapjaim szél röpíti,
nincs már talon
csak a múltam;
minap magamban
mélázva beletúrtam,
vagyon ez nekem –
néha csiholja
elmém a jót,
mi ma már csak
kopott folt
a jólét nagykabátján –
Jelenünk
letört sarokpárkány,
oldalában
koldus fog vonót,
szétziláltan
gyantát kéreget –
nyekerg? dallam
cincog, egy hang kiált
hová…
hová mész világ?
Legutóbbi módosítás: 2012.01.12. @ 19:35 :: Rosmann László
