“…ne maradjon más, mint a becsületes, szeretni való Jóság…”
Makacsul gémberedett
ujjaiddal smirglized
a dőre falakat,
kiszakadt körmeid
véres fájásával,
sikolyod
beléd dermedten
feszít,
dühöddel rothasztod
magadat,
vered a kínt,
vágod-zúzod,
földre dobod,
mint gyűlölt ellenséget,
nyakon ragadod,
fülét téped,
haját húzod,
szemét kinyomod,
eltaposod,
hasba szúrod,
ha halnod kell,
veled együtt
dögöljön
száz elátkozott
világ,
hogy ne maradjon
más,
mint a becsületes,
szeretni való
Jóság.
Addig pedig még
pusztulni fogsz
százezerszer.
Ha nem védekezel,
ne csodálkozz,
ha teherbe esel!
Legutóbbi módosítás: 2012.01.13. @ 08:44 :: Rózsa Ibolya